Német matematikus, Erlangenben
született Németországban 221 évvel ezelőtt. (1792. máj. 6. - Berlin, 1872. ápr. 1.)
Georg Ohm
fizikus öccse, eleinte apját követve a lakatos-mesterséget tanulta, de később
egyetemi tanulmányokat végzett. 1811-ben doktorált. 1824-ben a berlini egyetem matematika tanára lett.
Megkísérelte Euklidesz után egységes elméletbe foglalni a matematikai
ismereteket. Számos matematika tankönyvet írt. Álláspontja szerint másképpen
kell írni a szakemberek számára, mint a nagyközönség számára, emiatt több
kortársával ellentétbe került. Neki tulajdonítják az "aranymetszés"
kifejezés bevezetését.
Az aranymetszés vagy aranyarány
egy olyan arányosság,
ami a természetben és művészetben is gyakran megjelenik, természetes egyensúlyt
teremtve a szimmetria és az aszimmetria között.
Aranymetszési arányok találhatók
számos ókori épületen, középkori és reneszánsz
képzőművészeti alkotásokon. Az ókori pütagoreusok, akik szerint a valóság
matematikai alapokon nyugszik, az aranymetszésben a létezés egyik alaptörvényét
vélték felfedezni, ugyanis ez az arány felismerhető a természetben is (például
az emberi testen vagy csigák mészvázán).
Az aranymetszés arányait tartalmazó
formák máig nagy esztétikai értékkel bírnak, számos területen alkalmazzák őket.
Az aranyarányt numerikusan kifejező irracionális Φ ≈ 1,618 számnak
(görög nagy fí)
számos érdekes matematikai tulajdonsága van.
 |