127 évvel ezelőtt a mai napon született Srínivásza Rámánudzsan (1887. december 22. – 1920. április 26.) indiai matematikus, akit az egyik legnagyobb matematikai zseniként ünnepel a tudomány egy szegény brahmin családban született Tamil Naduban.
Hároméves koráig alig szólalt meg, ezért anyja elvitte anyai nagyapjához, aki a padlóra szórt rizsszemek közé rajzolta a tamil ábécé jeleit a gyerek kezét fogva és hangosan kimondva őket. A gyerek hamarosan már ismerte a 12 magánhangzó, a 18 mássalhangzó és a kombinációjukat alkotó további 216 jelet. Matematikai csodagyerek volt, aki 12 évesen már befejezte tanulmányait a fejlett trigonometria terén, és saját tételein dolgozott. Magasabb tanulmányok folytatása nélkül jelentős felfedezéseket tett a matematikában, különösen a számelméletben vagy a végtelen sorokkal kapcsolatban. Például óriási számokról is villámgyorsan meg tudta állapítani, hogy prímszám-e vagy sem, pedig a nagy számokról nem olyan egyszerű eldönteni, hogy csak önmagával és eggyel osztható-e. Rámánudzsan azt mondta, hogy a számok a barátai.
Később a nagy angol matematikus G.H. Hardy Angliába hívta. Indiában sok nehézséggel találta szemben magát, és szinte csodaszámba ment, hogy az angliai Cambridge-be hívták, ahol elsőrangú matematikusokkal dolgozott együtt. Rámánudzsan nevéhez körülbelül 3.900 önálló matematikai eredmény fűződik. A legtöbb csak a későbbi években bizonyosodott be, mert saját korában nagyon újszerű volt.
Még a halálos ágyán is okozott meglepetést: egy rejtélyes puzzle-t. Abban az időben a „fekete lyuk" még ismeretlen fogalom volt. A leírtakat akkoriban senki sem tudta értelmezni. Most a kutatók azt mondják, hogy bebizonyították: Rámánudzsannak igaza volt, és hogy a képlete megmagyarázná a fekete lyukak viselkedését.
